KASSA A MIÉNK!
Terka néni konyhájában annyian nyüzsögtek, hogy az ajtót is ki kellett nyitnia, mert különben benyomták volna. Valamennyi szomszéd odasereglett, a rádió közelébe fúrták magukat, hogy tisztán hallhassák a bécsi döntés eredményét. Soha lassabban nem múlt az idő. Mintha madzaggal kötözték volna meg a perceket. Feri édesanyja a falióra nagymutatóját piszkálta. Szerette volna előre tolni, sürgetni, mert majd kirobbant a türelmetlenségtől! Egy szomszédasszony a sarokban térdepelve imádkozott. Rózsafüzérét pergette, szája egyenletesen mozgott.
Bekecs Nusi az ablakpárkányon guggolt, de ott sem volt maradása, csipogva ugrált ide-oda, mint egy kis kanári. A konyhában fülledt-melegre sűrűsödött a levegő. Az izgalom sóhajokat, felkiáltásokat pattantott ki anélkül, hogy beszéltek volna
