ANYÁM FÉRJHEZ MEGY
1
Ketten laktunk egy hatalmas bérkaszárnya negyedik emeletén, a cselédfeljárat mellett: anyám és én. Ablakunk az udvarra nyílott, nagyon mély és nagyon szürke volt ez az udvar, a kanális körül szennyes víz állt, szivárványszínű körökkel. A földszinti lakások nyitott ajtajából vedrekkel öntötték ki a szappanhabtól sűrű vizet, amely vastagon rakódott le a köveken, a kanális vasrostélyán. Anyám azt mondta, hogy olyan, mint a márciusi hó, amelybe likacsokat olvaszt a napfény. Anyám mindenről tudott valamit mondani, mindenhez fűzött egy történetet. A hátsó lépcsőfeljáratról azt mondta, hogy csak minekünk szabad ott járni, meg annak, akinek megengedjük, s persze mi csak a szenesembernek engedjük meg és a mindig loholó kisinasoknak, azok megérdemlik, hogy külön lépcsőjük legy
