ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ
Húszéves érettségi találkozóra gyűltünk össze egy vendéglő különtermében. Furcsa egy ilyen húszéves találkozó! Miközben szorongva soroljuk a távollevőket, hányan pusztultak el, hányan sodródtak tengeren túlra, az emlékek finom hártyaszürkéje alól kibújnak az ifjúság harsány színei. Óvatosan faggatjuk egymást – a kímélet az öregedés jele, éppúgy, mint az őszülő haj s a fogakban az egyre szaporodó idegen anyag.
Már a vacsora vége felé tartottunk, amikor kinyílt az ajtó, s egy szikár, esőköpenyes asszony lépett be rajta.
– Zsófi! – kiáltottunk egyszerre többen is, s öröm és feszengő zavar keveredett a hangunkban, mert Zsófi nem sokkal a ballagás után eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, s azóta csak kósza hírek keringtek róla, melyeket sehogy sem tudtunk összhangba ho
