A TEJFELESASSZONY
– Itt a tejfelesasszony – mondta a kis cseléd. – Nagyon átfázott a HÉV-en. – Pártolón tette hozzá: – Teát főzök neki.
– Nem kell rászoktatni. Múltkor is teát kért. – Az asszony letette a körömreszelőt. Kisietett a konyhába, sürgető mozdulattal állt meg az asztalnál.
A tejfelesasszony a mázas korsóról leszedte a vászondarabkát, melyre ujjnyi vastagon ragadt a tejfel. „Tiszta vaj” – szokta ilyenkor mondani, késsel kaparva a korsó szélére a sárga csíkot. De most nem mondott semmit. Álla alatt megtapogatta a kendő csombékját. Az asszony akkor vette észre, hogy fekete kendő van rajta.
– Igyék egy csésze teát – mondta gyorsan. – Biztosan átfázott.
Csak amikor a tejfelesasszony két tenyerébe szorította a bögrét, kérdezte meg tőle:
– Kit gyászol?
– A fiamat.
Mindketten le
