REZÁK BÁCSI
Az öreg Rezák bent áll az igazgató szobájában. Leveszi körülnyiszált kalapját, mely csak nagy ritkán kerül le a fejéről. Mégiscsak bejutottam, gondolja, és morog, mint egy komondor. Olyan is, mint egy komondor, gubancos, csapzott hajával, lecsüngő bajuszával, tüskés, szálas szemöldökével. „Meg kell mondani… meg hát… nem lehet csak úgy…” morogja, s a bakancsára bámul, melyre vastagon tapad a sár. Nem vakarta le, egyenest idejött a munkából, nehogy elkéssen. Na, most már itt van, bent van. Elmeséli annak a veres képű Tormának, hogy nem hagytam magam, tudja, mert ha én kinyitom a számat, tudja…
– No, mi volt hát az a sürgős? – hallja az igazgató hangját, ő meg már készíti a feleletet, mert hiszen azért hajkurászta hónapok óta, hogy… Mi volt az a sürgős? Mi is?… Hát minden, az eg
