AZ AKASZTÓ
Második hete tartott már. Ez nem afféle összezördülés volt, múló kis harag… Megalapozott harag volt, néma és konok, tele keserűséggel.
Kati minden este azzal feküdt le: nem csinálom tovább!
A szomszéd ágyban aludt András. Szabályosan lélegzett, túlságosan is szabályosan, és Kati azt gondolta: ilyen szabályszerűen csak az lélegzik, aki álmában is vigyáz, hogy el ne árulja magát. Képmutató, sunyi, álnok! Egyetlen percig se maradok vele! S kicsire gömbölyödve a falhoz húzódott, csusszanva, zajt ütve, hogy András felébredjen. Nem is alszik, csak tetteti az alvást, háborgott. Minden mozdulata tettetés, félrevezetés. Hogy nem vette eddig észre! Ha nem jön közbe az a színházi este, talán sohasem jön rá. De közbejött, hál’ istennek! Közbejött, az Isten verje meg!
Az akasztó robbanto
