– Azt írja Piri…
– Nem adná ide a levelet?
– Odaadhatom.
Túl gyorsan nyúl utána, s hogy mohóságát leplezze, zsebre gyűri borítékostul.
Maca csalódottan pislog. Felkészült rá, hogy ő mondja el, mit ír Piri, beavatott megjegyzésekkel fűszerezve közlését. – Régi barátnék vagyunk. Együtt jöttünk ide. – Feljebb húzza melltartója pántját. – Odahaza is összetartottunk, itt meg, ugye, az a sok mindenféle nép…
– Melyik brigádban dolgozik?
– Nem beszélt rólam Piri?
– Bizonyára beszélt.
– A Kosevoj-brigádba tettek. Egy takonypóc a brigádvezetőm. „Ne kímélje a pocakját, mamikám, emelje a sonkáit, mamikám”, trombitálja fentről, mert fent dolgozik a falon, én meg lent a koszban.
– Tegyük máshová?
Maca észbe kap. Hisz dicsekedni akart azzal, hogy mamikázzák, hogy lett belőle panasz? – Jól elvag
