– Ne tartóztassa, Bözsi néni. Lekési a vonatot.
– Este is megy vonat.
– Egyedül akarok lenni, magamra csukni az ajtót. Mindig azok a nyitott ajtók! Ki-be, ki-be a sok ember.
– Két tepsi pogácsát sütöttem, négy tyúkot vágtam le!
– Azt várja tőlem, hogy könnyet morzsolva egyek-igyak?! Nélkülem emlegessék, hogy kisangyal volt!
– Én itt töröm magam, hajnal óta meg sem állok, a szomszédból cipeltem át a székeket, bordó plüssfotelt a tiszteletes úrnak, kisüstit hoztam Tormáéktól, misebort a káplántól, kerül amibe kerül, megadom a tisztességet, te meg…
– A pincébe bújok, a padlásra, a budiba!
– Ki sirassa meg a kölyködet?
– Szedem a pakkom, s már itt se vagyok!
– Hová a nyavalyába… még ki se hűlt a gyereked! Viszolyogva hallgatta őket. Minél előbb eltűnni innen! Beleveti magát a munkába,
