– Anyám, drága… feküdj le szépen…
– Hogy kell szépen lefeküdni? És miért szakítsz félbe? S ha már félbeszakítsz, azt mondd: igazad van, anyám.
Elutasító ásítás. – Holnap… holnap mindent megbeszélünk.
– Most! Ennyit csak megérdemlek. Ha már összeromboltad az álmomat… Mennyit leveleztem Grétével! Lemezeket küldtem neki. Képzeld, a Csárdáskirálynőt kérte, a Bob herceget.
– Jó éjszakát.
– Akkor lesz tűrhető éjszakám, ha végre megmondod… utálom ezt a kifejezést, hogy osztályidegen. Borsódzik a hátam tőle. Miféle osztály? És attól idegen, hogy nem mos szennyest, nem nyit kaput, nem reszel kulcsot? Szóval… osztályidegen?
Reggelig fogja kínozni, annyi leleménnyel, váratlan fordulattal… A betegsége csak ürügy, hogy keresztülvigye, amit a fejébe vesz. Kutyabaja. Múlt héten beszélt az orvosával
