Nehéz kihámozni anya félbeszakadt, elkalandozó mondataiból a lényeget. A szórengeteg közepén mintha eltévedne, s olyan irányba indulna, mely egyre jobban távolodik a kiindulóponttól.
– Mit kívánsz tőlem?
– Úgy látszik, a fájdalom fecsegővé tett. Mert amit kérni szeretnék, sokba kerül nekem. – Bepárásodik a szeme, arca hirtelen elpuhul. – Utazz el. És ne gyere vissza. Jól hallod – tagolva ismétli: – Ne gyere vissza.
Miklós előrehajol, hosszan fürkészi az anyját, mintha összehasonlítaná azzal, akit magában őriz. – Ki vett rá, hogy erre biztass?
– Az aggódás. Itt nincs jövőd. Te is tudod. – Körmével az abroszt kaparássza, zizzenő, száraz kis nesz kíséri szavait. – Megvan a pontos tervem. Beteget jelentesz. Figyelsz? Határsávengedéllyel Sopronba utazol Boks Gyuláékhoz. Apád nem szívelte Gy
