Egy cejgnadrágos hapsi a felesége sálját igazgatja, csókot cuppant a képire, pedig selejt kis asszony a rosszul beakasztott lábával, köménymag szemével, hozzá képest én Sophia Loren vagyok, mégse dugja ide a képét Miklós, megint ez a keserű nyál a számban, már mozog a vonat, és nem jön, nem jön…
– Feleségül kért – mondja maszatos hangon.
Maca egyik kezéből a másikba teszi a táskáját, párnás arcán döbbenet és gyanakvás. Piri nem szokott lódítani, de igaz se lehet, amit mond. Rég a fülébe húzta volna. Nagyságosasszony lesz, főmérnök neje, akinek gazsulálnak. Saját férj, saját lakás. Szereti az ipsét, még ez is! Akkor meg mért utazik annyi cuccal? Elég, ha szatyorba gyömöszöl egy váltás fehérneműt, este kilötyköli a ruháját, reggelre megszárad. Úgy fel van pakolva… És srégen néz, kerüli a t
