Megszokta a közelségét, vaskos kiszólásai feloldják gátlásait, melyeket az atyai szigor oltott belé, jó modorba falazott ösztönei kitörnek, élvezi ezt a pucérságot, Piri akkor is pucér, ha bundanadrág van rajta, a szavai is pucérok, nem mennek át semmilyen szűrőn, harsányan őszinte, mellbe vágóan, ez kell neki, pont most, amikor csupa kétkedés, a lélegzetét is számon tartják, s ettől elbizonytalanodik, kihívóan hallgat, vagy fölöslegesen magyaráz, Pirivel olyan, amilyen, még olyanabb. Lehet, hogy búbánatosan szeretkezik, a gyönyör hasonlít a szenvedéshez, Piri rábeszélő testén szabadjára engedi vágyát, haragját, befulladt indulatait, azt is megteszi, amit nem mer.
– Sok szeretőd volt?
– Soroljam őket? Lekésném a vonatot. – Tenyerét a két piros foltra csapja, mely kigyúl a pofacsontján. –
