– Bözsi néni tartja Ildikót.
Most meg már Ildikó. Egyre többen vannak, akikre nem kíváncsi. – Sütök szalonnás rántottát.
– Nekem ne…
– Iszol valamit?
Tagadólag rázza a fejét. A homloka nyirkos, biztos a tenyere is. Ma kifejezetten csúnya. Enyhébben fogalmazva rossz napja van. Kontya csálén ül a fején, mint egy ügyetlenül feltett sapka, elszabadult fürtök csüngnek a nyakába, se súlyuk, se fényük. Kedves kutyaszeme kiselejtezett gombhoz hasonlít, gyerekek játszanak ilyennel gombfocit. Bőre foltos, piros habos. Növekvő ellenérzéssel vizsgálgatja. Azt fogja mondani neki, majd máskor… majd szólok… Ha szükséged van valamire…
– Ildikót kórházba vitték.
– Ki az az Ildikó?
– A gyerekem. – Piri a fülcimpáját sodorgatja, nyomorgatja. – Holnap elutazom hozzá. – Az ablakhoz lép, a fényekkel átsz
