– Nem klappol valami?
– Jöjjön már be. Elállja nekem a világosságot. Nekem ugyan nincs problémám…
– Baj mindig akad – vág közbe Gyula bácsi. Csorbáné gyanakodva figyel. Mit akar belőle kiszedni? Csak nem képzeli, hogy panaszkodni fog?
Tallérné ma reggel kivette kezéből a szatyrát, hogy majd ő felcipeli a lépcsőn. Mintha sajnálná valamiért. Eddig hagyta cepekedni, még meg is kérte, hogy neki is hozzon görögdinnyét a csarnokból. Egy egész dinnyét hozatott, majd leszakadt a karja, mire hazaért. Most meg erőnek erejével segíteni akart. Mi ütött belé?
– Nehezemre esik a pihenés, az a baj.
– Épp eleget dolgozik!
Csorbáné haragosan legyintett. Ezt a kis lakást megeszi! Szétmállik az ideje, nincs, ami összetartsa. Ha most jól kiveszekedhetné magát, megkönnyebbülne. Odabent a gyárban, ha vala
