– Menjen férjhez, Bertuska, nem kell úgy válogatni.
Petrik sánta lábába belehasított a fájdalom. Felhős az ég, görcsöl a lába. Sajog, mintha késsel farigcsálnák. Nem is lenne rossz, ha őt vinnék haza ilyen tragacson. Ő is szívesen integetne. Ezen ne múljék.
A kapu alatt megszólította Gyula bácsit. – Igaza van annak a száraz kórónak. Csak hát az ember nem szívesen… Szelel a pipája? Nem is értem Csorba Ferit, hogy tűri… Mi van az újságokban?
Gyula bácsi megturkálta a dohányt a pipájában.
Bozontos bajuszszemöldöke összefutott. – Miről beszél maga?
– Az a kis menyecske… a Csorba Sári… helyes kis asszony, szó se róla. Nagyon bírom az ilyet.
Gyula bácsi a kezével segített, hogy: na, nyögje már!
– Csak az nem megy a fejembe, hogy a mai férjek… Próbált volna az én párom nélkülem autókázni!
