Feri térdét átkulcsolva nézett fel rá. – Túlságosan is rendes vagy.
– Túlságosan? S az baj?
– Nem… nem baj. – A hangja egy cseppet sem volt meggyőző. Mosollyal igyekezett pótolni, ami a hangjából hiányzott. – Meg kell szoknom, hogy ilyen elegáns feleségem van. Hogy tetőtől talpig úgy vagy öltözve…
– Hiszen mutattam neked a cipőt is, a táskát is, a szövetet is…
Igaz, mutatta. De külön-külön valahogy más volt, gondolja Feri. Így együtt olyan komplett. Mintha a sok jól összeválogatott holmiból kicsúszott volna az a kis kócos, nyurga, piros szandálos lány, lesült lábszárán az elvakart szúnyogcsípéssel.
– Egész jól tudok járni ebben a tűsarkú cipőben.
Nem való ide, csak azért vettem föl… Három napja készülök felvenni, aztán mégsem. Gondoltam, majd vasárnap… s észre se vetted!
Feri nem bá
