Sárika gyorsan belebújt a kombinéjába. – Úgy szerettem volna ismerni apát! Olyan veszettül tetszett szeretni, mint én Ferit? – kérdezte, s a nedves törülközőt Feri frissen vasalt nadrágjára dobta.
A mama megfogta a nadrágot, karjára fektette. – Igen derék ember volt – mondta, és szeretett volna még többet mondani, de újra csak ezt mondta, s valami szemrehányás rezgett a hangjában. Jó néhány esztendőt éltek le együtt. Soha egy hangos szó nem esett közöttük, pedig nehéz időket csináltak végig. A férje utolsó fillérig haza adta a bérét, ő meg ellátta, biztatta, semmi sem volt sok, amit érte kellett tenni. Három gyereket hozott a világra neki, de arra nem emlékszik, hogy valaha is megfordult volna a fejében, hogy szereti, méghozzá: veszettül! A szó zsibongani kezdett benne, mint ablaktábla kö
