– Oltsd el a villanyt, és próbálj aludni. Különben csakugyan buta leszel és csúnya is…
– Csúnya?! – Sárika feltérdepelt az ágyban, ijedten meredt Ferire. – Csúnya?!
– Nekem azért tetszeni fogsz.
– Most már kiverted az álmot a szememből! Feri elnevette magát.
– Könnyű neked! Én itt izgulok, a hideg ráz az izgalomtól, s te, ahelyett hogy megnyugtatnál… Nyugtass meg – mondta könyörögve.
– Roppant csinos vagy!
– Ezt csak úgy mondod… Törődöm is én azzal, hogy csinos vagyok-e!
– Az eszed vág, mint a borotva!
– Igazán? – Magához szorította kispárnáját. – Akkor jó. Nem is tudom, mit kezdenék nélküled.
Megtennél nekem valamit?
– Nem akarsz aludni?
– Mindjárt. Csak előbb próbáljuk el, hogy te vagy a francia újságíró, és én fordítok neked.
– Sárikám!…
– Csak két-három mondatot… Két-három
