Az utcán rengeteg ember járkált. Autóbuszok lomha teste zötyögtette az embereket, villamos és gyalogjáró ontotta őket, egyre jöttek-mentek, a levegő tele volt zsibongással és türelmetlenséggel.
Anna néni megállt egy kirakat előtt, megnézte magát az ablaküvegben. Itt nem vagyok Anna néni, gondolta, és elégedetten bólintott. Itt egészen más vagyok. Vajon az a szemüveges nő mit gondol, ki vagyok én? Fiatalasszonynak tart, aki bevásárolni indul, füstölt szalonnát a férjnek, guminadrágot a kisbabának. Tudom, asszonyom, a babát már „szoktatni” kéne, de még olyan kis buta…
Elszégyellte magát, zavartan bámulta a kirakatot, olyan arccal, mint aki megkívánt valamit, s most nem bír megválni tőle. Akkor vette észre, hogy orvosi műszerek vannak a kirakatban, nikkelfogók, üveggömbök félelmetes csövekk
