– Miért vállaltad magadra? – suttogott Zsuzsi, és állát a hideg pléhágynak támasztotta.
Semmi válasz.
– Petákovics, te undok, te, persze, hagyod. Te csináltad az egészet, mert te éjjel is pletykálsz, azért nőtt pattanás a nyelved hegyén – hadarja valaki a paplan alól.
– Mindig ő kezdi, és még azt mondja, hogy imádkozik. Szép ima, mondhatom. Majd megbüntet a jóisten, ne félj! Vasárnap rontod el a gyomrod, mikor hús van ebédre. És pont kedden gyógyulsz meg, amikor savanyú krumpli van.
– Miért vállaltad magadra? – kérdi Zsuzsi, és előrecsúszik az ágyban.
De Ágnes nem felel. Nem is tudja, mit kéne felelni. Szereti ezt az új lányt, egész biztos, hogy szereti… De miért beszélnek mindig csak róla?
„…az új lány hazudik, az új lány azt mondja…” Csúfolják, bántják, de törődnek vele… Az új lány
