Az igazgatónő szobájában égett a villany. Ez mindig bajt jelentett, ezt már a legkisebbek is tudták, az újoncok, akiket a régiek beavattak a titkukba. Az Öreg máskülönben az irodában ült, szemben a kitömött bagollyal, bármikor mentek arra, az irodából halk motoszkálás hallatszott. – „Éjjel is, éjjel is” – susogta Csirke, s fent a második emeleti szoba lefüggönyözve ásított, mint egy lakatlan nyári lakás.
– Mi az? – kérdezte Ágnes, és felállt az ablakpárkányra, hogy belásson hozzá.
De az ablak mögül közönyös fény szűrődött ki, nagy, világos fényfelület, mely nem árult el semmit. – Tudtok valami újat? – kérdezte, és zsebkendőt nyomott a szája elé, mert olyan izgatott volt, hogy akarata ellenére nevetett. Mióta Zsuzsi eltűnt, gyakran nevetett így, pedig öklét szorította a szájára, és Kisany
