A kórház folyosóján égnek a lámpák.
– Te vagy a hatos beteg hozzátartozója? – kérdi az ápolónő, valahányszor elmegy mellette. És szórakozottan: szóval te vagy…
– Nem szabad az épületben tartózkodni – mondja egy fehér köpenyes férfi, aki nikkeldobozokat visz egy tálcán, üvegcsöveket és vattát. – Nem látod? Ki van írva: látogatási idő 2-től 4-ig. – És csörömpölve továbbsiet.
Zsuzsi a fűtőtesten ül, melynek éles sarkai belevágnak. Tenyerét leszorítja, s úgy préseli magát mélyebbre, mert minél jobban fáj neki, annál biztosabb, hogy Anya meg fog gyógyulni… Meg kell kérdezni, hogy nyitva van-e a szeme.
De nem kérdi meg, mert az is hozzátartozik a szenvedéshez, hogy semmit se tudjon, és úgy üljön a kemény éleken, hogy százfélét gondoljon róla, mindig csak róla… A küszöböt sikálja, szalmát tes
