A konyhaajtó rögtön engedett. Lenyomta a kilincset, s az kinyílt anélkül, hogy rángatni kellett volna. Zsuzsi azt hitte, kulcsra lesz zárva, kézzel-lábbal kell majd kopogtatni, amíg belül motozás hallatszik, és két pár cipő kopogása. Előbb Anya jön, nyomában Pető úr, jól sarkára lépve, mintha máris fenyegetőzne, hogy majd ő megmutatja!
Amikor ott állt a hegytetőn, egyre mondogatta magában, itt vagyok! itt vagyok!
De nem érzett semmit, miközben mondogatta… S hiába bámult a vastag derekú fák meg a bokrok közé, csak a csukott konyhaajtót látta, melyen sokáig kell majd zörgetni. És mindenfelől csoszogást és kopogást hallott, Pető úr cúgos cipőjének bizalmas recsegését, Anya papucsának igyekezetét, hogy hiszen itt vagyunk, mit taszigálod az ajtót!
A lombok átszűrt homályában csak azt látta,
