Amikor a házikápolnából kifelé jöttek, párosával, ájtatos léptekkel, Zsuzsi odasurrant Anna nénihez.
– Mi az? – kérdezte Anna néni, és meglegyintette az arcát. De túlságosan könnyűnek találta most e mozdulatot, közvetlenül a mise után, mikor a ruháját átjárta a templomszag és az áhítat, ezért lenézett a szürke kőkockákkal kirakott földre, s úgy kérdezte: – Imádkoztál apád lelki üdvéért?
Zsuzsi türelmetlenül megrántotta a vállát. – Igaz, hogy Radnai szerelmes Anna nénibe?
Anna néni hirtelen keresztbe tette két kezét a mellén, mintha meztelen lenne. – Szerelmes… mi jut eszedbe. És hogy mersz… egyáltalán… egy növendék… s épp miséről jövet…
– Igaz? – unszolta Zsuzsi, kivált a csoportból, s úgy állt eléje, hogy Anna néni megtorpant, s az egész csapat megállt, mintha valamilyen balesetet bám
