6
A GYÁRI portásfülkéből kiszűrődő fény csak annyi világosságot árasztott az udvarra, hogy a csőműhely felől áramló emberek néhány lépéssel átléphették, mint egy kerek tócsát.
Mihály már a kapu előtt állt, Zsófit egy pillanatra elsodorták mellőle. Egy kör közepéből nyúlt ki, az utcai villanylámpa fénye épp az arcára esett. Éles és fényes volt ez az arc, Mihály még sosem látta ilyennek. Kissé kiálló pofacsontjain megfeszült a bőr, az egész arc mintha pattanásig feszülne. Oly szorosan zárja össze a száját, hogy a két csücske beszögelik, s mellette sarló formájú mélyedés képződik… A kezét szorongatják, jókívánságokkal halmozzák el, Czakó bácsi meg is öleli, ő meg úgy áll közöttük, mintha se nem látna, se nem hallana. Odabenn milyen bátran beszélt! S most, hogy már itt tart… Hiszen ezt akart
