7
Mihály abban a pillanatban ért az ebédlőajtóhoz, amikor először hangzott el: Kátya!
Megállt a nyitott ajtóban, mindkét kezében a borosüvegekkel. Azzal a mozdulattal lépett be, mint aki egyenesen a bátyjához siet, magával sodorva Zsófit. Szinte hallotta a meglepett kiáltásokat, látta a szoros gyűrűt, amely köréjük fonódik, önmagát is látta, ahogyan felejtve elmúlt esztendők idegenségét, két marokra fogja Józsi kezét: itt vagyunk!
De az asztalnál senki sem mozdult. Odaszegezve ültek, csupán egy nő állt, pohárral a kezében s a többiek őt nézték…
Már az is meglepte, hogy olyan szokatlanul világos a szoba. Mintha a csillár megnőtt, megduplázódott volna S az első arc, mellyel szembetalálta magát, idegen arc volt: szigorú és férfias, felfelé fésült, szürke hajjal, szürke szemekkel. Ez az ar
