5
Épp a rántott csirkénél tartottak, amikor megérkeztek Laciék. – Nem merek a szemed elé kerülni Józsikám… úgy szégyellem magamat… –, szólalt meg Laci és megnyomta Klári kezét, hogy folytassa ő.
Mi lenne, ha megmondanám, hogy a Ligetben csókolóztunk? Csakugyan, mi lenne? Klárit szinte csiklandozta a gondolat. Jaj!
– A Ligetben… – kezdi és szünetet tart. Élvezi Laci zavarát. Ni, milyen piros! Még a füle cimpája is kipirult. Jól van no… nem kínozlak tovább.
– A Ligetben jutott eszembe… hogy otthonfelejtettük a gyerekek fényképét. Anélkül nem akartam eljönni. Laci veszekedett velem, hogy ilyen buta nőt nem is látott, mint amilyen én vagyok, és ne várakoztassunk benneteket. Én meg kijelentettem, hogy családi ünnepségre nem jövök a gyerekek fényképe nélkül. Addig-addig veszekedtünk…
– Rett
