NEM KÖNNYŰ DOLOG…
Kilépett a kocsiból. Lába bokán felül süppedt a sárba.
– Hát ez meg mi? – mondta dühösen. Hallott már a dunapentelei sárról, de erre nem számított. Erre a vastag, súlyos tömegre, amely belekapaszkodott a talpába s lefelé húzta.
– Csizma kell ide, vagy jó erős bakancs – jegyezte meg Zeke Jóska, és hunyorogva nézte a fiatal mérnököt, aki apró lakkbőrönddel érkezett, mintha hétvégi kirándulásra készülne.
– Aztán hol fogok én megszállni? – kérdezte Borsai Kálmán, az új mérnök, s idegesen tépdeste bajuszkáját.
– Hát vagy a faluban, vagy a tanyán, vagy itt valamelyik kockaépületben.
– Kocka? Hát az meg micsoda?
Zeke csak erre várt. Úgy magyarázta el a különböző háztípusokat, alig titkolt büszkeséggel, fontoskodva, mint ahogyan a fiatal anya magyarázza el gyermekének első
