LECKE
Hamar Sándor befordult a sarkon, ahonnan már látta az ablakukat. Az asszony biztosan későbbre várja, mert máskor csak a szombat délutáni vonattal jött haza Penteléről. De ma nem volt maradása. Kriszticcsel, a munkavezetővel is összeszólalkozott, meg Német mérnökkel. Pedig valamikor igen szerette. De dirigálni még tőle se hagy magának. Ha jobban ért hozzá, álljon a helyére, rakja ő a téglasort. Meg is mondta neki, nem olyan ember ő, aki lakatot tesz a szájára.
Megállt a söntés előtt, szemügyre vette a táblát, melyről széles ábrázatú, bajuszos férfi nézett szembe vele egy korsó habzó sörrel a kezében. Amikor már bent volt, az jutott eszébe, hogy megvárhatná, míg befut a délutáni vonat. Mit faggassa, nyaggassa az asszony, hogy miért jött ma előbb. Mert az is már mindenbe beleártogatja
