Ez a nyugtalanság tulajdonképpen jólesett neki. Boldogságának egyik eleme volt e nyugtalanság, mely mindannyiszor elfogta, ha kéziratát böngészve meghökkent attól, hogy mindez tőle való…
Hátha csak véletlenül sikerült? Talán nem is olyan, amilyennek hiszi. Fel kellene hívni Gyurit, és beolvasni a telefonba. Amikor valamit elmesél neki, az elején még akadozik, a mondatai suták, nem találnak oda, ahová indultak, csak ha Gyuri érdeklődő morgással kíséri – nem, még annyi sem kell –, elég, ha hozzáérnek a szavai, s máris megtelnek, kigömbölyödnek, mintha őbenne találnának magukra.
Felemelte a kagylót.
– Zsuzsikám… – Szlifka néni, az altiszt lépett a szobába, hóna alatt levonatokkal. – Rohanok az öreghez – mondta, és ráérősen megállt az íróasztal mellett, széles csípőjét az asztal sarkához ny
