– Nem vagyok kíváncsi! Beutaló cédula… Hát aztán?! Mért nem mindjárt az egész házat akarják! Mért nem arra kérte azt a beutalást! Semmit se kaptunk, semmilyen értesítést! És ha kaptunk volna? Fellebbezni tán szabad! Szentatyám! Hát ez mi?!
– A holmink – mondja a férje, abban a lélegzetvételnyi szünetben, amíg az öregasszony elképedve bámul a targoncára.
Az öregasszony a magáét hajtogatja. – Csak úgy beállítani, s rögtön egy szekérrel! Hogy képzelik ezt maguk?! És ha karhatalommal fenyegetőznek…
– Nem fenyegetőzünk – veti közbe a férje. – Tessék ideadni a szobakulcsot. Segítünk kirámolni.
– Kirámolni?! – nyög fel az öregasszony olyan hangon, mintha most értené meg, miről van szó. – Az udvarra dobálni a bútorokat! Bele a sárba! Inkább felaprítom! Széjjelhasítom!
– Felőlem bent is maradh
