– Más gondod nincs? Bombázzák a házat a fejed fölött, anyád szegény… te jóisten!
– Miféle asszony?! Megbízható? – suttogja vergődve Gyuri, s Lujza néni haragosan elfordul tőle. – Van neked szíved, hallod!
– Azt hiszed, képes lenne rá… ha… ha úgy esne… – Hirtelen elhallgat. Már csak Kislujzi susogása hallatszik, összevissza hangok, türelmetlen motoszkálás, melyet tompa puffanás szel ketté.
– Gyuri! Gyuri! Vizet! Gyertyát!
Gyuri arcra borulva fekszik a földön, s arra sem mozdul, hogy az anyja végre sír, sír, sír, mintha minden fájdalmát szabadjára engedné, átmelegedett arcáról fejére pergeti könnyeit, melyek elvesznek a haja sűrűjében…
A felszabadulást követő zűrzavaros napokban Gyuri első útja Kislujziék házmesteri lakásába vezetett. De a házmesternét bombaszilánk érte, úgy találták me
