Fejezet 15

1060 Words

Szikrázó szemmel nézték egymást. A homlokuk csaknem összeért. Gyuri visszahúzta a fejét. – Adok egy címet. – Nem kell. – Nem kell? – Gyuri keze a csuklójára szorult. Szerette volna úgy megszorítani, hogy felüvöltsön. Tőle semmi sem kell? Hát mi ő? Ki ő? Sanyi elrántotta a karját. – Mit akarsz tőlem? – kérdezte sziszegve. – Segíteni! – suttogta vad dühvel. – Eridj! – mondta Sanyi, de a keze lecsúszott a kilincsről. – Odakísérlek… – Ha most azt vágja rá Sanyi; nem bánom, gyerünk… A torka bedagadt az izgalomtól. – Hagyjál! – Mért hagyjalak? Eljössz velem. Hiszen azért jöttél! – szólt rá indulatosan. Kurta nevetés hallatszott. A kapualj visszaverte a vakkantásszerű hangot. – Eljössz velem! – Izzadság lepte el a homlokát. – Ne erőlködj. Még pimasz is, gondolta Gyuri nekikeseredve.

Free reading for new users
Scan code to download app
Facebookexpand_more
  • author-avatar
    Writer
  • chap_listContents
  • likeADD