Megálltam a kocsival, a rikkancs nem vette észre hadonászó kezemet, ki kellett szállnom. Fontos ez az újság? Már így is késtem.
Ágnes a ház előtt jár fel-alá. Én meg hadijelentéseket olvasok, melynek minden sora dühít, s fokozza tehetetlenségi érzésemet.
Valaki megérintette a vállamat. Róbert! Gyorsan visszanyelem a nevét. Hátha most másképp hívják.
– Fölismersz? – kérdezte, s fürkészve hunyorgott rám vastag szemüvege mögül.
Biztosítottam, hogy lehetetlenség felismerni, szó nélkül elmentem volna mellette. Ez láthatóan megnyugtatta.
– Nincs semmi papírom – mondta gyámoltalanul –, csupán az elváltoztatott külsőmben bízom.
Volt valami tragikomikus abban, hogy minden porcikája ellenállt az átalakulási kísérletnek.
Ritkás, dúlt haja sehogy sem akart sortéként felfelé meredezni, bajuszát
