– Hol álljak meg?
Karomra tette a kezét. – Öregem… – Úgy hangzott, mintha nyögne.
– Magadhoz veszed, amire szükséged van. – Öregem? arról van szó? nem engem kellene…
– Határozottan mondta, de hangszálaiban ott bujkált a nyögés.
Oly hirtelen fékeztem le, hogy a kocsi megcsikordult.
– Nem téged?
Egészen közel hajolt. Szemüvegének vastag üvege mintha megnőtt volna. Az volt az érzésem, egy üvegfal ereszkedett közénk.
– Azt mondtad, a munkád… az avar sírok… – Szavaim mintha az üvegfalba ütköztek volna.
– Azt mondtam.
– Nahát akkor.
– Én majd csak elleszek itt. Ő a fontosabb.
– Fontosabb? Kinek fontosabb? Te vagy a barátom.
– Azért fordultam hozzád, mert barátom vagy. Beismerem, amikor megkértelek, magamra gondoltam. S közben rájöttem, hogy ő a fontosabb. A halottak megbízhatók. Nem
