– Mért fekszik itt, szívem? – kérdeztem gyorsan, hogy ne legyen időm a lelkiismeret-furdalásra. – Mi baja?
– Semmi! – mondta magától értetődően. – Felkértek mindenféle katonai alakulatok, tábori színházak, hogy lépjek föl. Persze megígértem. Hát ezért vagyok itt. Elájultam. Zsóka teleüvöltötte a házat, úgy hoztak be, mint a rongyot. A lapokban is benne volt, hogy Kass Esztert idegösszeomlással beszállították a Sziesztába. Úgy ment minden, mint a karikacsapás!
– De mért ilyen sápadt?
– Na hallja! Még kérdezi?!
Olyan szemrehányóan nézett rám, hogy hirtelenében nem tudtam, mivel bántottam meg.
– Ha betegnek kell lennem, beleélem magam. Annyira, hogy tegnap lázam is volt. – Büszkén mutatott az ágytáblán függő beteglapra. – Jöjjön, átvánszorgok magával szegény mamához. Ő jobb színben van,
