– Mit akarsz tőlem?!
– Tizenhat éveseket is visznek! Nincs senkim, egyedül mama! – Forró indulat csap ki a hangjából, könyörgésnek nyoma sincs benne.
Gitta néni kihúzza magát. Úgy áll, mintha láthatatlan páncélt viselne. Arcán az eltökéltség nyugalma.
– Nem maradhatsz itt.
– Gitta lelkem… csupán egy óráról van szó, amíg idehozom az anyját.
– Ide nem! Nekem épp elég cipelnem a magam keresztjét! Magasra fésült porszínű hajában megigazítja a teknőcfésűt. Éles vonalú szemöldökét összerántja. – Én már kiálltam a próbákat. Eltagadtam a vőm előtt a nővéremet, Sanyit. Előbb temettem el őket, mielőtt meghaltak volna. Sanyi megértette. S ha Isten segítségével visszakerül, azt is meg fogja érteni, hogy el kellett tűnnöd innen!
Ágnes el akart rohanni, már az előszobában volt, torkában a zokogó k
