– Drágám, ne lovalja bele magát. – Eszter követelő tekintete a homlokát súrolta. Hiába, Eszter kiöregedett már ebből az alakból. Ágnes törékeny, riadt fiatalságát a legszuggesztívabb játék sem tudná pótolni.
– Nem ismeri a konfliktust – mondta kímélő hangon.
– Sejtem. A jellemekből adódik. A nő jelleméből, aki…
Nádai közbevágott: – Akit nem ismer. – Egymás után törte szét a gyufaszálakat, halomba seperte.
Eszter zavartalanul folytatta: – A nő jelleméből, akit egy holdkóros vakmerő biztonságával érzek. S a férfi jelleméből…
– Fejezzük be.
– …aki a gyávaságára elméleteket dolgozott ki.
Nádai összeroppantotta az üres gyufaskatulyát.
– Maga mondta – mosolygott Eszter valami furcsa félmosollyal. – Nem egészen így fogalmazta, de ez volt az értelme. Azért ne dühöngjön! Én éppen úgy szeret
