Talán mégis sikerült kicsiholnom belőle valami kis együttérzést. A hangja távoli ugyan, de az arca már megmozdult.
– Hogy mit fognak velük csinálni… hm…
– Dolgozni viszik őket! – mondja olyan hangosan, mintha túl akarná kiabálni, amit nem is mondtam.
Egy perc múlva megszólal: – Munkába még senki nem halt bele!
A szájam íze megkeseredik. Milyen keveset tud a világról, s azt a keveset is rosszul tudja!
– Nekem nincsenek ilyen megnyugtató elképzeléseim arról a munkáról!
Lehajol, a szandálja csatját igazgatja. – Elszakadt! – A raktárba siet, gyorsan behúzza maga mögött az ajtót.
– Segíthetek?
Semmi válasz. Kopogok.
– Ne!…. – mondja ijedten.
Amikor kijön, állva marad az ajtórésben. – Meg akartam varrni a szandálomat.
– Náthás?
– Nem… dehogy… Mért lennék náthás?
– Olyan bedugult a h
