A fatörzs-tintatartó Ágnes megdöbbent kislány arcát bukkantja fel. „Papát Vilikémnek szólítják?… Csak így: Vilikém?” A piros masnis kislány a márványasztalok közt ácsorog, kezében a bizonyítványával. Papa megengedte, hogy bevigye neki. „Csak ha tiszta kitűnő vagy!” Ágnes tiszta kitűnő. De ez a Vilikém nem a papa. A papa szigorú, szemöldökrántása is parancs! A család lábujjhegyen jár körülötte.
Ágnes úgy érzi, becsapták. Nem tudja, ki csapta be, mindenkire haragszik…
Valahányszor az üzletbe lépek, Ágnes elfoglalt arccal rakosgatja ide-oda a tárgyakat. Akkor sem hagyja abba, amikor beszél velem. Valami kis zavarral kezdi, szűken felelget, mintha nehezére esne a beszéd. Csak később oldódik fel, akkor aztán elkapja a lendület, csodálkozással vegyes kíváncsisággal figyeli, mi mindent vall mag
