Azontúl a reggeli újságokat megjegyzéseivel fűszerezve rakta az asztalomra. – Szőnyeget kapott a Zugló! Ripityomra bombázták! – Hangjában nyoma sem volt szánalomnak, megrendülésnek: inkább a szenzációközlés izgalma vibrált benne. Vigyázva húzta fel a rolót, nehogy zajt csapjon, s arra is ügyelt, hogy csendesen beszéljen, ahogyan illik, ahogyan a feleségem tanította.
– Ez mind a zsidók miatt van! Hogy vinnék már el őket egy szálig! – mondta csendesen, illedelmesen, és kiment a szobából.
Máskor meg azzal állított be, hogy egy Pozsonyi úti csillagos házból kiszökött egy asszony a gyerekével. Amikor elfogták, kitépte magát a katonák kezéből, rohanni kezdett, a járókelők meg utána, egy fiatalember gáncsot vetett neki, fel is bukott, de hiába fogták ketten is, olyan ereje volt, hogy mindenkit
