A vetítés után Habermann, a koprodukciós film német rendezője végigölelte a stáb tagjait, kezet csókolt az írónőnek.
– Szeretném megünnepelni ezt a napot. Nekem ez a film többet jelent egy sikerült produkciónál. Tizennégy filmet rendeztem eddig, de egyiknél sem éreztem ilyen kielégülést… hogy végre azt csinálom, amiben egész valómmal benne vagyok.
– Most jön a szívszorulás – súgta a szakállas operatőr.
Az írónő rendreutasító pillantása belefojtotta a szót.
– Szívszorulással gondolok rá, hogy éppen mi forgattuk le ezt az erőszak elleni vádiratot, ezt az antifasiszta költeményt.
– A deportálási részből vágni kell. Túl hosszú – jegyezte meg az operatőr.
– Az embertelenség is hosszú volt. – Habermann szőke bőrén piros foltokat festett az izgalom.
Az írónő megszorította a kezét. A fején
