– Szó sem lehet róla. Milyen képpel állítunk be?
– Bízd rám.
– Három évvel ezelőtt jártam nála, egy könyvet vittem neki. Azóta nem találkoztunk.
Gitta tyúkhúslevest öntött egy termoszba, óvatosan a szatyrába tette.
– Befőttet is viszek meg almapürét. Mozogj már!
– Nézd, fiam…
– Mit motyogsz?
– Képtelen vagyok. Egyszerűen képtelen. Gitta felülről nézett le a férjére, mintha össze akarná lapítani. Fél fejjel magasabb volt nála, széles csontú, erős, csípőjén majd kipattant a cipzár.
– Gyáva vagy. Mindig tudtam. Úgy ismerlek, hogy néha már azt érzem, semmi közöm hozzád. Borbás kibújt a parancsoló szemek fogságából.
– Egy okkal több, hogy ne menjünk. – Ki-be gombolgatta a kabátját, a zsebébe túrt, ujjára csavarta a zsebkendőjét.
– Nem akarsz gyereket? – Gitta belekarolt, magával húzta
