Mindig a lány kísérte haza a fiút. A fiúnak pontosan otthon kellett lenni. Alighogy levetette az előszobában a cipőjét, és papucsot húzott, hazajött az anyja. Kézmosás, terítés, részletes beszámoló, mi volt az iskolában. A lány lóghatott, szülei az üzemben étkeztek, ő előfizetéses menüt evett, rendszertelenül járt a vendéglőbe, a jegyei gyakran elkeveredtek mindenféle cédulákkal, kitépett noteszlapokkal, vagy a kabátja szakadt bélésébe csúsztak, olyankor egy zacskó nápolyit rágcsált.
Ma elmaradt az utolsó óra. Úgy zúdultak le a lépcsőn, mintha szélvihar támadta volna hátba őket, sportszatyruk a lábukat verdeste. A megszokott úton indultak el, majd a fiú hirtelen megfordult, megfogta a lány kabátujját.
– Irtó sok időnk van! – Átvágtak a kocsiúton, a híd felé tartottak. Ráérősen járkáltak
