Kurszán egy egész század élén érkezett: válogatott, aranyos lövők formás, fényes szőrű lovakon, ékes szerelékekkel, csillogó fegyverekkel. Csodájára járt a századnak, aki csak látta. Legalább mégannyi lovász és málhás kísérte őket. A tartalék lovaik is olyanok voltak, amikről a legtöbb lövő csak álmodhat. A málhás lovakon pedig gazdag zsákmányt hoztak ajándékul: aranyból és ezüstből vert érmeket, hegyi kristályokkal kirakott díszes edényeket, színes szövetből varrt ruhákat, fejdíszeket, asszonyok kezére, nyakára való ékeket, elragadott fegyvereket és sóval megtömött bőrzsákokat.
Kiterítették mind Árpád vezéri nemezháza elé, és Kurszán arca legalább annyira ragyogott a büszkeségtől, mint a kincsei Nap atya fényétől.
– Hallottam atyádról – mondta Kurszán, miután tiszteletet adtak egymásnak
