A hegyek körülvették és szorították őket.
A puszta végtelenjéhez szokott lelkük is szorult a hegyek közé érve. A messzi látóhatár helyett a levegőégbe nyúló ormokat látták csak, néha azok is felhőkbe burkolóztak. A felhők valahogy mások voltak: néha annyira alacsonyra ereszkedtek, hogy egyenesen beléjük lehetett lépni, elmerülni nedves, homályos világukban, ahol megváltozik a hang, megváltozik a látás, és nem tudhatja senki, kikerülnek-e belőle valaha.
Árpád családja mellett az éjszaki nagy hágón átkelők derekával indult neki. Az előttük járók megtisztították a vizek mellett kanyargó utakat a nagy kövektől, a szűkebb helyeken kidöntötték a fákat, kiszélesítették az itatóhelyeket, áldozatokkal maguk felé fordították a hegyekben, forrásokban, sötét aljú fenyves erdőkben lakó szellemeket és
