– Árnyékot látok rajtad – jegyezte meg Madjarka.
Egy kis vízfolyás mellett álltak meg lovakat itatni. A part meredeken szakadt le a lusta hullámokig, a lovászok és a nekik segítő lövők üggyel-bajjal tudták leügyeskedni az állatokat a kanyarban talált lapos parthátra. A többi lövő vezeték lovaikra váltva széles félkörben vigyázta tarján úrasszonyát és úrfiát, a melléjük állított két szekeret. Jóval odébb fürkészek kerülték őket. Közel jártak a rengeteg erdő széléhez, amiben egyre inkább a Rusz lett az úr. Közel jártak a besenyő gyepűhöz is, amit akármilyen erősen figyeltek kürtgyarmat lövői, átjött rajta az, akiben elég mersz és gonosz szándék feszült.
Nap atya eddig kegyesen világított rájuk és nem háborgatta senki a lassan, méltósággal haladó kérőket. Maguk mögött hagyták az utolsó tarj
