– Atyád szavát hozom! – ugrott le lováról a fiatal lövő, és tiszteletet adott Árpádnak. – Kereskedők érkeztek Atil városából! Atyád szava, hogy lásd őket te is!
Árpád bólintott és intett a legényeinek, hogy lássák el a vezéri szállásról idáig siető lövő hátasát és őt magát illendően. Felnézett az égre. Nap atya még delelőre sem hágott. Ha hajnalban indult ez a lövő, az első tétova fényeknél, igen szépen fut a lova és megüli rendesen.
– Hallottad! – szólt oda a szállását igazgató Décső százfőnek. – Készíts kíséretet az útra! Estére odaérünk.
– Szavad legyen! – fordult dolgára Décső.
A Messzi-Don a tavaszi széltől megáradt vizével nyugtalanul ficánkolt a szállás mellett. Néhány félmeztelen fiú kivagyiskodott a laposabb partjánál, egymást próbálgatva, ki mer jobban belegázolni a jéghideg
