– Senki sem erősebb a pusztánál.
Árpád atyja arcát figyelte, és azon csodálkozott, Álmos vezér mikor öregedett meg ennyire. Atyja oldalán lovagolt az elmúlt években, atyja mellett ült a vezéri nemezházban és a többi törzs vezéreinek, főinek tüze körül. Hallgatta atyja kérdéseit a messze földről érkező és messze földekre tartó kalmárokat faggatva a távoli népekről és vezérekről. Helyet kapott a tanácskozásokon, tarján nagyfői és a hétmagyarok vezérei körében. Helyet igen, de szavakat nem. Szinte atyja árnyékává vált az elmúlt években, mióta férfivá érett és karddal övezték fel az oldalát. Atyja árnyékává és fivére árnyékává. Századokat vezetett már igen régóta, századokat vezetett béradót beszedni, gyepű szélét kerülni, rájuk csapó portyázó ellenségeket üldözni és bosszú tüzét vinni az ide
