– Kadocsa jön!
– Előd vezér jön!
– Jönnek! Jönnek!
A szállás felbolydult a berobogó fürkészek szavára. Asszonyok kiáltoztak gyermekeik után. Lövők kaptak a fegyvereikhez és kapaszkodtak fel lovaikra, hogy férfihoz méltóan fogadják a napnyugatról hazatérő társaikat. Gyermekek rohangáltak ide-oda izgatottan sikoltozva, atyjukat, bátyjukat várva. Időközben eladósorba került leányok kaptak a hajukhoz, dörzsölték pirosra az arcukat, várva, hogy nevet és gazdagságot szerzett lövő legények szeme akadjon meg rajtuk.
A vezéri család nemezháza mintha mozdulatlan maradt volna a kint formálódó förgeteg ölelésében.
– Előd jön? – húzta fel a szemöldökét Emese. – Ugyan mit akar?
Árpád szívesen kirohant volna a nemezházból, ám nagyanyja tekintete maradni parancsolta. Miközben a nemezlapokon túl patá
